Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy másokkal is megosszam azokat az üzeneteket, látásokat, kijelentéseket, amelyeket az Úrtól kaptam. Az ötlet - úgy gondolom - nem tőlem pattant ki, hanem Szent Szellem indított erre, mivel olyan üzeneteket is kapok, amelyek Krisztus testével kapcsolatosak.

Akkor kezdjük is el: 

„Mondd meg a népemnek, hogy elég volt az ide-oda ugrándozásból. Most már meg kell álljatok stabilan, erősen a kősziklán!”

Látomás: Egy erkélyen álló személy szemein keresztül láttam a Földet, mint egy király, aki harcra készül és felméri a terepet. Azt kereste, hol csillannak fel a fények, Isten fiainak fényei. Kik azok, akik hajlandóak megjelenni, hiszen ez a világ már sóvárogva várja a fiak megjelenését. (Róma 8:19) De ne féljünk, nem vagyunk egyedül, sosem vagyunk egyedül. Jézus és Drága Szent Szellem ott van velünk. Látják a harcainkat, az aggodalmainkat, hogy milyen hiányosságokat veszünk észre magunkban, amik miatt nem merünk megjelenni, kiállni. De tudjátok meg, hogy a világmindenség Ura, a Királyok Királya van velünk, Ő szüntelen minket néz, nem veszi le a tekintetét rólunk és azonnal ott van, ha segítségre van szükségünk. Csak bízzunk Benne! Mi is szüntelen lássuk Őt magunk előtt, mint győztes harcost, mint seregek Urát, mint szerelmes Vőlegényt, aki készül vissza a menyasszonyáért. Nemcsak a te szíveden van nyomás, hogy mikor lesz ennek vége, mikor tér már vissza, hanem Ő is várja már. De azokra a csecsemőkre is tekint, akik szellemi értelemben még csak most születnek meg.

Sajnos nem sok fény villan fel a Földről. Égjünk tűzben az Úrért, tegyünk félre minden akadályt, minden megkörnyékező bűnt! (Zsidó 12:1) Az Uraknak Ura szent, éljünk mi is szentségben!

„Vajon mennyi idő van még hátra?" Ne ezt kérdezgessétek! Ti csak várjátok Őt hűséggel! Készüljetek!”

Ekkor újra becsuktam a szemem, de szinte egy pillanat alatt elszunnyadtam, de ez egy természetfeletti elszunnyadás volt.

„Ilyen állapotban van most még az egyház: szunnyadozik, a világ el akarja altatni, de ne engedjük, imádkozzunk egymásért! Jézus nem fog felrázni minket, mi rázzuk ki magunkat a porból!

Éljetek a mában, ne a holnapban vagy a tegnapban!”

Majd egy újabb látomás jelent meg előttem: Mintha egy sötét múzeumban lettem volna, aminek a közepén egy nagy világító gömb állt, a Föld. Ez volt az egyedüli fényforrás. Jézus odament a gömbhöz, megsimította, majd felém jött. Ahogy egyre közelebb ért hozzám, azt láttam, hogy én rácsok mögött vagyok. Rám mosolygott és azt mondta, hogy a börtönajtók nyitva vannak. Kijöttem a cellából, odamentem Hozzá és csak imádtam Őt. De meglepődtem azon, hogy Ő is sötétségben van, nem világít, csak a gömb. Imádkozni kezdtem, hogy az emberek lássák Őt igaz valójában, dicsőségében. Elkezdett fényleni az arca. Elindult azon a folyosón, ahol az én cellám is volt és sorba megmutatta mindenkinek, hogy a börtönajtók már nyitva vannak. Ahogy kijöttek az emberek, elkezdték Őt követni. Én is ezt tettem. Kövessük Őt, Aki megszabadít minden börtönből!