Sokat gondolkodtam, hogy megosszam-e a következő látást, de újra és újra feljött bennem, hogy ezt itt is közzé kellene tennem és ahogy most utánanéztem, hogy mikor is kaptam, nagyon megdöbbentem, mert július 3-án jegyeztem le és július 4-én hajnalban történt a texasi Camp Mystic tragédiája és sajnos nem ez az egyetlen... és még nincs vége. Imádkozzunk Értük, Magunkért, a világért!

Ma az Úr mutatott egy kardot. Miután megragadtam, elindult velem, fel az égbe. Csak a csillagokat láttam. Az Úr megállt és várta, hogy megszólaljak. Mintha tudtam volna, hogy mit kell mondanom, pedig az agyamban egyáltalán nem tudtam. Egyszer csak megszólaltam: „Ti kapuk, nyíljatok meg mind!” Ekkor az Úr mögött az égbolton kinyílt több ajtó. De a legnagyobb meglepetésemre és ijedelmemre, csupa negatív dolog jött ki a kapukon. Emberi alakjuk volt, de mindegyik valami negatív dolgot testesített meg – viszály, halál, háború stb.

Azt gondoltam, ez a látás biztos nem lehet az Úrtól. Nagyon nagy hatással volt rám és nem akartam tovább ebben a jelenlétben lenni. Azt gondoltam, hogy most valami nagyon rosszat tettem, de az Úr elkezdett Igéket mutatni:

„...mert veszedelem szállt le az Úrtól Jeruzsálemnek kapujára.” (Mikeás 1:12) (az Úrtól jött a veszedelem)

„És egy másik angyalt láttam az ég közepén repülni, akinél az örökkévaló evangélium volt, és azt hirdette a föld lakosainak, minden nemzetségnek, törzsnek, nyelvnek és népnek, és hangosan ezt mondta: Féljétek Istent, és adjatok Neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája, és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és a vizek forrásait.” (Jelenések 14:6-7)

Először csak a hetedik verset olvastam és az jött fel bennem, hogy a kapuk kinyitásával megkezdődött (vagy hamarosan meg fog kezdődni) az ítélet. Utána olvastam csak el a hatodik versszakot, amiben leírja, hogy az angyal hirdeti az evangéliumot a föld lakosainak. Tehát az ítélet előtt még lesz egy aratás. Kértem az Urat, hogy a merítőhálóját dobja le a Földre, hogy még kihalássza azokat, akiket csak lehet. Láttam, amint egy hatalmas hálót ledobott az egész Földre. Azt éreztem, hogy ez az utolsó esély a megtérésre.

Kérdeztem Tőle, hogy most mi a teendőnk. Azt válaszolta, hogy szóljak sokat nyelveken. Szent Szellem tudja legjobban, hogy mik azok a dolgok, amikért imádkoznunk kell.

Belegondoltam abba is, hogy mi is még itt vagyunk a Földön, tehát az ítéletet látni/tapasztalni fogjuk. De az Úr erre is mutatott egy fantasztikus Igét:

„Akkor a király igen örvendezett, és kihozatta Dánielt a veremből. Amikor kihúzták Dánielt a veremből, semmi sérülést nem találtak rajta, mert hitt az ő Istenében.” (Dániel 6:23)

Dániel azért úszta meg sértetlenül ezt az egész ítéletet, mert HITT AZ Ő ISTENÉBEN! Nekünk is ennyit kell csak tennünk! Bízzunk a mi Urunkban, Megváltónkban, Apukánkban, hiszen mi már Őhozzá tartozunk!

A ma reggeli félrevonulásom közben, az Úr a vállamra tette a kezét. Tudtam, hogy ennek fő oka nem a bátorítás vagy az Ő szeretetének kinyilvánítása, hanem valamit szeretne mondani vagy kérni. „Gyere Velem!”

Egy füves tájat láttam meg. Jézus ott állt mellettem. Felülnézetből, a fák között néztünk ki, le a mezőre, mintha egy dobon lettünk volna. Nagyon szép volt, de amit utána láttam, az már nem annyira tetszett. Egy hosszú, vastag csövet láttam meg. „Ezen kell lecsúsznom!????” Az Úr soha nem kényszerít. Most sem tette. Csak kért és a kérésben benne volt a visszautasítás lehetősége. „Ha velem jössz, megyek.” „Persze, hogy veled megyek.” Lecsúsztunk a csövön. Sajnos nem két másodperc volt, de egyáltalán semmi félelmet nem éreztem, mert Jézus ott volt velem, fogta a kezem. „Ki kell kémlelned az ellenség tervét, de ne aggódj, ez alkalommal nem fognak észrevenni, elrejtelek.” Ahogy véget ért a csúszdázás, egy barlangszerű helyre érkeztünk. Egy tervezőasztalt láttam meg, ami köré sötét lények gyűltek. Megbújtam egy bemélyedésben. A következőt hallottam (sajnos már nem tudom teljesen szó szerint idézni): „Jó, a tervünk bevállt! Sok keresztény férfi elbukott szexuális területen. Most támadjuk meg a nőket!” Kikerekedett a szemem, majdnem földbe is gyökerezett a lábam, de az Úr ezt nem várta meg, visszahozott a felszínre. Ahogy felértünk, egy nagyon egyszerű arany koronát és belefűzve egy kardot láttam meg. A koronát feltette a fejemre, vagyis inkább rányomta, hogy jó szorosan álljon, biztosan a fejemen maradjon. Ez most nem a hatalmat jelképezte, hanem védelmet. Védelmeznünk kell a gondolatainkat. Ezután megláttam egy boszokányszerű lényt hosszú körmökkel. Egy üveggolyót manipulált éppen. Az Úr azt mondta: „Ne kíméld!” Ezért odamentem és hátulról leszúrtam a karddal.

Egy Igét is mutatott az Úr: „Ne tegyetek úgy ott, ahogy most mi teszünk itt: mindenki úgy, ahogy neki jónak tetszik. Mert most még nem mentetek be a nyugalom helyére és az örökségbe, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked.” (5Mózes12:8-9)

Krisztusban ugyan bementünk már a nyugalomba, de a mennybe még nem és a harc sem szűnt meg!

Ma reggel két - számomra nagyon meglepő - kép jelent meg előttem.

Először egy gyönyörű füves tájat láttam. Megpillantottam egy nyuszit. Közelebb mentem, de legnagyobb meglepetésemre, ahogy odaértem, a nyuszi eldőlt. Nem egy igazi nyúl volt, hanem csak egy szobor, de teljesen úgy nézett ki, mint egy igazi. Úgy dőlt el, mint egy kartonlap. Azonnal jött a képpel együtt a magyarázat is: eljött az az idő, hogy felismerjük mi igazi és mi nem az. Távolról nézve sok minden tűnik igazinak, de ahogy közelebb megyünk, jobban megvizsgáljuk, kiderül, hogy hamis. Szent Szellem az, aki erre meg tudja nyitni a szemeinket.

A második kép: Egy úton haladtam és arra kaptam fel a fejem, hogy az út jellege teljesen megváltozik. Az út két oldalán végig fák voltak (védelem). A fák és az út között azonban volt egy picike kis árok. Maga az út egy nagyon vastag, erős útnak tűnt. Egy kicsit el is kanyarodott. Ehhez a képhez azt a kijelentést kaptam, hogy az Úrral való járásunk során az út egyre szilárdabbá válik és most jön egy fordulat is. Azt éreztem, mintha kiálltunk volna egy próbát és ezáltal megerősödtünk volna. Az Úr be tud már vinni minket olyan helyekre, ahova eddig nem tudott, mert még nem voltunk rá készek. Egy érdekesség volt még az úttal kapcsolatban: bordós-piros színe volt, Jézus vérét jelképezve. 

Ennek a két útnak az ötvözete, csak sokkal vastagabb és erősebb volt és a legelején volt egy enyhe kanyar:

Egy olyan álmot szeretnék most megosztani, ami miatt elég sokat vívódtam, hogy leírjam-e, de úgy gondolom, hogy ez fontos és aktuális üzenet.

Körülbelül tíz nappal ezelőtt, egy szörnyű álmom volt, amit szerettem volna minél hamarabb elfelejteni, de éreztem, hogy le kell írnom.

Mintha egy filmbe csöppentem volna bele, de nem résztvevőként, hanem egy szemlélőként. Egy utat láttam. Valaki (véleményem szerint Szent Szellem vagy Jézus) elkezdett beszélni hozzám. Egy férfi jött az úton. „Látod ezt az embert? Ő is egy … - itt egy olyan kifejezést használt, amiben nem vagyok teljesen biztos: haszid.” (De itt nemcsak a haszid zsidókra gondolt.) Tudtam, hogy ez az illető egy nagyon elszánt, fanatikus ember – vagy egy vallás vagy egy politikai eszme iránt. „Ő maga sem tudja, hogy mit is jelent ez: haszid.” Nem tudja, nem látja, hogy miért is ilyen elszánt ez iránt az eszme/vallás iránt. A ruhája is furcsa volt és maga az ember is furcsán nézett ki, habár nem igazán láttam az arcát, mivel kapucni volt rajta, de olyan volt, mintha a bőre színe is sötétebb lenne, szürkés. Egy lovon ült és nagyon határozottan, gyorsan vágtatott. Ez a köves, régi út, amin haladt, visszakanyarodott és felvezetett egy dombra. Ekkor megjelent egy másik ember, akiről tudtam, hogy egy nála magasabb rangú vezető. Ez a második férfi megragadta a nyakánál fogva, magához húzta és elkezdte szívni a vérét. Ő pedig csak hagyta. Érdekes volt, hogy habár az első ember a dombon volt, a másik pedig lent az úton, mégis felért hozzá.

Ekkor egy másik jelenetbe kerültem bele: Próbáltam segíteni ennek az embernek, hogy el tudjon rejtőzni és tudtam, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki ezen igyekszik a hozzá hasonló helyzetben lévőkkel kapcsolatban. Mondtam neki, hogy rejtőzzön el ide és egy út menti alacsony, vékony falra mutattam. Ő nem a fal mögé, hanem elé próbált elbújni. Valahogy összekuporodott, míg én a fal mögött a bokrok, padok között rejtőztem el. Arra jött két vallási vezető. Elmentek mellette, de valahogy nem vették őt észre. A háttérben láttam, hogy egy templom áll, de ez a templom, nem az Úr temploma volt. Ekkor felébredtem.

Nem tudom, hogy kinek, mennyire egyértelmű vagy sem ennek az álomnak a jelentése, ezért inkább leírom, én mit értettem meg belőle: Sok ember bizonyos eszmék által fogva vannak tartva. Bizonyos szempontból a szabad akaratuk által, hiszen mindezt hagyják. De azért hagyják, mert nem tudják, nem látják mibe keveredtek bele és miért, mi a mozgatórugója az ő fanatizmusuknak. Ezeknek az ’alattvalóknak’ a vérét, életét szívják a vezetőik. Ők ebből nyerik az erejüket. Maguk alá gyűrik az embereket és a hatalomvágy, az embereken való uralkodás miatt tudnak 'nagyobbak' lenni. Ez az ember, akit az álmomban láttam, felfelé akart haladni a dombon, vagyis közelebb akart kerülni Istenhez és ebben nagyon odaszánt volt, de ez a magasabb rangú ember megakadályozta őt ebben. Hiszen vért vagyis életet vett el tőle, ettől valószínűleg legyengült és biztosan lelkileg is megviselte. Valamilyen szinten felismerte, hogy veszélyben van és elfogadta tőlem a segítséget, de nem volt teljes bizalma felém és még mindig valamilyen szinten bízott a vallási vezetőkben. Bízott abban, hogy nem fognak ártani neki, ha így megalázza magát (összekuporodott). De azt gondolom, hogy az Úr rejtette őt el a vezetők szeme elől.

A 'haszid' חָסִיד szó jelentése: kegyes, istenfélő, irgalmas (hűséges, kegyelmes). Tehát, ezek az emberek azt gondolják, hogy Isten iránti ragaszkodásuk miatt, el kell viseljenek bizonyos dolgokat, hogy hűségesek tudjanak maradni. De sajnos, ha olyan dolgokat tűrünk meg az életünkben, amelyek egyértelműen nem Istentől vannak, akkor az azt mutatja, hogy nem ismertük meg Őt igazán.

"Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki kifoszt, ha valaki kihasznál, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt titeket." (2Korintus 11:20)

Segítenünk kell ezeknek az embereknek. Elsősorban imában, hogy felismerjék, mibe keveredtek és hogy az Urat megismerjék. Ez a legfontosabb! Az Úr ismertesse meg Magát velük. Használjon minket ebben!

Egy alacsony, de nagyon erős folyású vízesést láttam. Magam is a vízben álltam. Ott volt velem Jézus. Azt mondta, hogy menjünk és nézzük meg mi van lent a mélyben. Ez az ötlet nem igazán tetszett. Soha nem volt vonzó számomra a tengerfenék. Sötét és titokzatos. Ennek ellenére engedelmeskedtem. Egyrészt azért, mert kíváncsivá váltam, másrészt pedig, mert mindent akarok, amit az Úr kínál. Elindultunk lefelé. Egyre sötétebb és sötétebb lett, de megláttam valamit, ami ott lent a mélyben szikrázóan csillogott. Olyan volt, mintha ez a tárgy felfelé egy fénycsóvát bocsátott volna ki. Ahogy lejjebb úsztunk, hirtelen megláttam egy csontvázat. Azonnal a felszínre úsztam levegőért kapkodva. Nagyon nem tetszett, amit láttam. Jézus is feljött velem. Határozottan megkért, hogy menjek vissza. Szinte gondolkodni sem volt időm. Azonnal visszaúsztam. Újra megláttam a csontvázat, de mellette megláttam azt is, hogy mi csillog. Mi az, aminek a fénye már a vízfelszín közelében is látszik. Megláttam még egy csontvázat és még egy csillogó tárgyat. Tudtam, hogy mi a feladatom: a csontvázak közül össze kell gyűjtenem a kincseket. Amilyen gyorsan csak lehetett odaúsztam és összeszedtem a csillogó égköveket. Feljöttem a víz felszínére és odaadtam őket Jézusnak.

Azonnal megkaptam a jelenés értelmét is: A világ, amiben élünk tele van szellemileg halott emberekkel. Viszont még mindig vannak kincsek, akiket meg kell „szereznünk” az Úr számára. Szemeink előtt kell tartanunk a nagy küldetést: „Menjetek el azért, és tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében. Mindannak megtartására tanítsátok őket, amit én parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28:19-20)

Vannak evangelisták, akiknek ez a „főprofiljuk”, de ez a küldetés mindannyiunkra vonatkozik. Be kell menjünk az erős házába, hogy kiraboljuk a kincseket. A legnagyobb kincs, az emberi élet, amelyért Jézus oly nagy árat fizetett!

A vízesés a forrást jelképezi, Isten jelenlétét. A keresztény élet legfontosabb része az Úrral való személyes kapcsolat. El kell jussunk oda, ahova Mózes is, hogy "Uram, nélküled sehova sem megyek!" 

A tenger, aminek a méllyére úsztam, a földi életünket szimbolizálja. Itt, ahol nagyon sok ember még a szellemi halál állapotában van, kell végezzük ezt a feladatot. Sokak meg fogják még nyitni a szívüket és be fogják fogadni Jézust! Lássuk meg mi is ezeket a csillogó égköveket. Nincs drágább az embereknél, akik Isten képére és hasonlatosságára lettek teremtve és lehet, hogy még nem látjuk ezt a csillogást, lehet, hogy még csak a csontvázakat látjuk, de meg kell adjuk az esélyt minél több embernek, hogy felismerjék, többre hívattak el!

Egyik reggel, ahogy az Úrral voltam, a következő képsorozat jelent meg előttem: Egy sziklákkal teli pusztaságot láttam. Kicsit a Grand Canyon-hoz hasonlított, de itt nem volt víz és sötétebb volt. Egy kiálló szikla tetején álltam és velem volt még egy személy. Úgy tűnt, mintha kirándulnánk. Ahogy a szikla végéhez értünk, láttuk, hogy itt nincs tovább. Mély szakadék tátongott alattunk. Körbenéztünk, hogy merre lehetne menni, de csak visszafelé vezetett út. Ahogy hátrafordultunk, hogy visszainduljunk, megláttuk az ellenséget. Látszólag semmi menekülési lehetőség nem volt és gondolkozni sem maradt időnk. Megfordultam, mert az ellenség felé semmiképpen nem akartam menni. Ekkor egy hangot hallottam: „Ugorj!” Gondolkodás nélkül leugrottam és egy hatalmas kéz jelent meg alattam. (De amikor ugrottam, még nem láttam.) Az Ő tenyerébe érkeztem. Nemcsak hogy megtartott, de azonnal el is vitt erről a helyről. Ekkor megláttam egy kardot, ami a pusztában egy kőbe volt beleállítva. A markolatán egy fehér selyemsál volt. Már nem először mutatta meg az Úr, hogy a kard markolata pont úgy néz ki, mint egy kereszt. Amikor Szellem kardjával harcolunk, akkor tudnunk kell, hogy csakis azért lehetünk sikeresek, mert a kereszten már „Elvégeztetett!” Felmerült bennem a kérdés, hogy miért van rajta fehér sál. A sállal a derekamat kell felövezni és azért fehér, mert a szentek igazságos cselekedeteire utal. Láttam, amint felövezzük magunkat az Úrtól kapott ’övvel’ és győztes csatákat vívunk.

Ezután tovább vitt az Úr egy nagyon érdekes helyre. A földön zöldborsóhoz hasonló, de annál nagyobb gömbök voltak. Ez volt a padló. Nagyon szép zöld színe volt. Nagyon jó érzés volt járkálni rajtuk. Még rá is feküdtem, forogtam rajta. Nagyon jó volt és egy öröm szabadult fel bennem. Megkérdeztem Jézust, hogy mik ezek: „Ezek a megválaszolt imák.” Áh, most már értem, miért ilyen jó itt. Hiszen, amikor látjuk beteljesedni az imáinkat, bennünk is egy ilyen öröm fakad fel. Még egy kicsit tovább élveztem ennek a helynek az atmoszféráját, de közben egy másik kép jelent meg előttem: Egy széles vízesést láttam, de nem víz folyt benne, hanem világos, méz sűrűségű anyag. Ahogy folyt, egyre nagyobbra dagadt alatta a tó egészen akkorára, hogy már nem is lehetett látni magát a vízesést. Ahogy néztem, feljött bennem a kérdés, hogy mi lehet ez. „Ez az én jelenlétem, az én dicsőségem a te életedben.” Nagyon megörültem, hogy ilyen magas Isten jelenlétének a szintje az életemben. (Ahogy elkezdtem írni ezt a látást, azt a kijelentést kaptam, hogy sokszor mi magunk sem látjuk magát a ’vízesést’ vagyis a forrást, csak élvezzük a jelenlétet, a dicsőséget. De mindig tudatosítanunk kell magunkban, hogy honnan is ered ez az áldás.) Ahogy tovább néztem, megláttam egy embert, aki úszkál benne. Először kicsit felháborodtam, hogy az én tavamban úszkál és oda akartam neki kiabálni, hogy menjen ki belőle, de utána eszembe jutott a tíz szűz példázata. Egy ideig még úszkálhatunk más tavában, használhatjuk más olaját, de ez az időszak le fog zárulni és mindenki csak annyi olajat fog tudni használni, amennyit saját maga összegyűjtött.

Ekkor felfakadt bennem egy kérés: „Kérlek, foglalkozz a lelkemmel is!” Hirtelen átkerültem egy másik helyre. Egy kör alakú termet láttam, amiben oldalt kis mélyedések voltak, mint ahogyan egy barlang falában is előfordulnak ilyen mélyedések. Itt ezek szorosan egymás mellett sorakoztak körben az egész szobában. A bemélyedések előtt alacsony kerítés volt. Ez a kerítés feltartotta a mélyedésekből kigurulni kívánkozó kődarabokat. A kerítés ellenére is egyszer-egyszer kigurultak a kövek. Ahogy ezt megláttam, rögtön rohantam oda, és toltam vissza a köveket. Ekkor Jézus elkezdett tanítani. „Nem visszaszorítani kell a negatív érzelmeket, hanem azokkal teljesen le kell számolni. (Ezek a kis barnás, szürkés, feketés kövek mutatták be az ádámi természet érzelmeit.) Hajlandó vagy átadni Nekem ezeket?” Nagy örömmel igent mondtam. „És átadom neked a kerítést is! Arra se lesz már szükség!” Összeszedtem a köveket és Jézus hatalmas tenyerébe helyeztem. Majd összegöngyöltem a kerítést is és azt is odaadtam. Megértettem, hogy a negatív érzelmeket úgy próbáltuk kordában tartani, hogy mi magunk vontunk köré kerítést és mi magunk próbáltuk leszorítani, visszafogni azokat. De ezek mind csak emberi erőfeszítések. El kell jussunk oda, hogy teljesen, minden területet átadjunk Jézusnak. Ez nem mindig könnyű, mert úgy érzi az ember, hogy ő nem ura már annak a területnek. És ez így is van, mert nem mi magunk leszünk ott az urak, hanem Jézus. Ahogy eltűntek onnan a kövek, az egész szoba világosabb lett. Nagy öröm szabadult fel ismét bennem. Körbeforogtam és táncolni kezdtem, majd elkezdtem mondani: „Töltődjenek fel ezek az üresen maradt helyek szeretettel, örömmel, békességgel, türelemmel, szívességgel, jósággal, hűséggel, szelídséggel, önuralommal. (Galata 5:22) Láttam, ahogy a sötét kövek helyére szép, világos kövek kerülnek, de már nem volt előttük kerítés, de már nem is volt rá szükség.

Ezután Jézus átvitt egy másik helyre, egy olyan szobába, ahol már jártam azelőtt. „Emlékszel, amikor itt ettél ezekből a süteményekből?” Persze, hogy emlékeztem. Arra is emlékeztem, hogy a pisztáciás nagyon ízlett. „Gyere, egyél belőlük!” Megfogtam egy pisztáciásat és elkezdtem enni. Nagyon jól esett. De ahogy ettem, ránéztem Jézusra és megkérdeztem: „De miért akarod, hogy egyek ezekből a süteményekből?” „Mert akarom, hogy élvezzétek mindazt az áldást, amit megszereztem számotokra! Tudom, a földi élet nem mindig élvezetes. Nekem sem volt könnyű a kertben, a kereszten, de rátok tekintettem és az Atya akaratára.” Ekkor közelebb léptem hozzá, végigsimítottam a kezemmel a szegek helyét és azonnal összerogytam a lábai előtt. Elkezdtem zokogni. „Jézus, nagyon köszönjük! Nagyon köszönjük! Nincsenek szavak, amelyek elmondhatnák, hogy mennyire hálásak vagyunk! Köszönjük mindazt, amit megszereztél a Getsemáné kertben, a kereszten, a feltámadásoddal, a mennybemeneteleddel, a véreddel, az engesztelő áldozatoddal!”

Nagyon sokrétű ez a látás, de a lényege a teljes bizalom és átadottság. „Atyánk, kérünk adj arra kegyelmet, hogy át tudjuk teljesen adni Neked az életünket, annak minden területét teljesen megbízva Benned, hogy ott, Nálad van a legjobb kezekben.”

Ma, ahogy leültem Igét olvasni, az Úr megállt mellettem és azt kérte, hogy menjek oda Hozzá. (Mindezt szellemben láttam.) Letérdeltem elé és megkérdeztem, hogy mit szeretne mutatni. Egy ragyogó nyitott könyvet láttam valakinek a kezében, aki éppen azt olvasta. Majd megláttam egy furcsa gömböt, ami összevissza kacskaringózó vonalakból állt.

Valami ilyesmi, csak az nem világított.

Alatta két kéz volt, amelyen látszott, hogy nem Isten keze, mert gonoszság áradt ki belőle. Nem a kezében tartotta a gömböt, hanem a levegőben és így manipulálta. Ezzel együtt jött is a kijelentés, hogy mit jelent a két kép és mi az összefüggés közöttük: Amikor az Igét olvassuk, az ellenség elkezdi manipulálni az Igeértelmezésünket. Ekkor felfakadt bennem, hogy ez Jézus nevében szűnjön meg, ne tudja manipulálni az Igeértelmezésünket, hanem, amikor az Igét olvassuk, akkor csakis Szent Szellem által értelmezzük Azt.

(Ha belegondolunk, a különböző felekezetek közötti legfőbb különbség ez. Szívem vágya, hogy mindannyian olyan közegben legyünk (családban, gyülekezetben, hívek társaságában...), ahol csak és kizárólag Szent Szellem kap teret a Bibliaolvasásunkor és Ő általa értelmezzük az olvasottakat!)

Egyik alkalommal, amikor úgy imádkoztam, hogy tényleg teljesen szeretném átadni az életemet, akkor a következő kép jelent meg előttem:

Egy embert láttam, amint egy fa mellett állt. Egy fehér madarat tartott a kezében. Valahogy tudtam, hogy a madár az énjét szimbolizálja. Feltartotta a kezét az ég felé. Ahogy így felemelte a kezeit, a madár felszállt a magasba, egyre magasabbra és magasabbra, a menny felé, Jézus felé. Ugyanígy kell nekünk is az énünket elengednünk. És nem kell utána nézegetnünk, hogy vajon most mi van vele, hiszen a legjobb helyen van Jézusnál. Nekünk az Úrra kell néznünk, Őrá kell összpontosítanunk. Azt gondolom, hogy kevesen vannak azok, akik ilyen szinten át tudják magukat adni az Úrnak, teljesen elszakítva magukat az önös érdekektől. Az pedig, hogy egy fa mellett állt látszólag egyedül, magányosan, azt jelenti, hogy ezt mindannyiunknak a belső szobánkban elrejtőzve kell megtennünk, ahol senki nem lát, csak az Úr és Ő majd megfizet nyíltan.

Egy másik látomás, ami szintén ehhez a témához kapcsolódik:

Egy vízesést láttam, de egy nagyon sötét, elrejtett helyen volt. Kétoldalt sötét sziklák álltak és a víz is sötét volt. Jézus invitált, hogy ússzak le vele a víz mélyére. Minden sötét volt, semmit nem lehetett látni, csak az Úr világított. Egyszer csak megláttam valami mást is világítani. Egy láda volt tele ragyogó kincsekkel. Jézus felé mutatott, hogy itt vannak a kincsek, amikért jöttem. Kicsit közelebb úsztam, de azt láttam, hogy Jézus tovább úszott. Ekkor felkiáltottam: "Nekem semmi földi kincs nem kell! Nekem csak Te kellesz! Nélküled semmilyen földi áldás sem kell!" Ekkor a kincsesláda teteje becsukódott és tovább úsztam Jézus után. Hiszen Ő azt mondta: "Kövess engem!" 

Ide kell eljussunk. Hogy már csak az legyen a fontos, hogy Jézus ott van az életünkben. És ha Ő ott van, akkor megvan mindennünk!