Egy olyan álmot szeretnék most megosztani, ami miatt elég sokat vívódtam, hogy leírjam-e, de úgy gondolom, hogy ez fontos és aktuális üzenet.
Körülbelül tíz nappal ezelőtt, egy szörnyű álmom volt, amit szerettem volna minél hamarabb elfelejteni, de éreztem, hogy le kell írnom.
Mintha egy filmbe csöppentem volna bele, de nem résztvevőként, hanem egy szemlélőként. Egy utat láttam. Valaki (véleményem szerint Szent Szellem vagy Jézus) elkezdett beszélni hozzám. Egy férfi jött az úton. „Látod ezt az embert? Ő is egy … - itt egy olyan kifejezést használt, amiben nem vagyok teljesen biztos: haszid.” (De itt nemcsak a haszid zsidókra gondolt.) Tudtam, hogy ez az illető egy nagyon elszánt, fanatikus ember – vagy egy vallás vagy egy politikai eszme iránt. „Ő maga sem tudja, hogy mit is jelent ez: haszid.” Nem tudja, nem látja, hogy miért is ilyen elszánt ez iránt az eszme/vallás iránt. A ruhája is furcsa volt és maga az ember is furcsán nézett ki, habár nem igazán láttam az arcát, mivel kapucni volt rajta, de olyan volt, mintha a bőre színe is sötétebb lenne, szürkés. Egy lovon ült és nagyon határozottan, gyorsan vágtatott. Ez a köves, régi út, amin haladt, visszakanyarodott és felvezetett egy dombra. Ekkor megjelent egy másik ember, akiről tudtam, hogy egy nála magasabb rangú vezető. Ez a második férfi megragadta a nyakánál fogva, magához húzta és elkezdte szívni a vérét. Ő pedig csak hagyta. Érdekes volt, hogy habár az első ember a dombon volt, a másik pedig lent az úton, mégis felért hozzá.
Ekkor egy másik jelenetbe kerültem bele: Próbáltam segíteni ennek az embernek, hogy el tudjon rejtőzni és tudtam, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki ezen igyekszik a hozzá hasonló helyzetben lévőkkel kapcsolatban.Mondtam neki, hogy rejtőzzön el ide és egy út menti alacsony, vékony falra mutattam. Ő nem a fal mögé, hanem elé próbált elbújni. Valahogy összekuporodott, míg én a fal mögött a bokrok, padok között rejtőztem el. Arra jött két vallási vezető. Elmentek mellette, de valahogy nem vették őt észre. A háttérben láttam, hogy egy templom áll, de ez a templom, nem az Úr temploma volt. Ekkor felébredtem.
Nem tudom, hogy kinek, mennyire egyértelmű vagy sem ennek az álomnak a jelentése, ezért inkább leírom, én mit értettem meg belőle: Sok ember bizonyos eszmék által fogva vannak tartva. Bizonyos szempontból a szabad akaratuk által, hiszen mindezt hagyják. De azért hagyják, mertnem tudják, nem látják mibe keveredtek bele és miért, mi a mozgatórugója az ő fanatizmusuknak. Ezeknek az ’alattvalóknak’ a vérét, életét szívják a vezetőik. Ők ebből nyerik az erejüket. Maguk alá gyűrik az embereket és a hatalomvágy, az embereken való uralkodás miatt tudnak 'nagyobbak' lenni. Ez az ember, akit az álmomban láttam, felfelé akart haladni a dombon, vagyis közelebb akart kerülni Istenhez és ebben nagyon odaszánt volt, de ez a magasabb rangú ember megakadályozta őt ebben. Hiszen vért vagyis életet vett el tőle, ettől valószínűleg legyengült és biztosan lelkileg is megviselte. Valamilyen szinten felismerte, hogy veszélyben van és elfogadta tőlem a segítséget, de nem volt teljes bizalma felém és még mindig valamilyen szinten bízott a vallási vezetőkben. Bízott abban, hogy nem fognak ártani neki, ha így megalázza magát (összekuporodott). De azt gondolom, hogy az Úr rejtette őt el a vezetők szeme elől.
A 'haszid' חָסִיד szó jelentése: kegyes, istenfélő, irgalmas (hűséges, kegyelmes). Tehát, ezek az emberek azt gondolják, hogy Isten iránti ragaszkodásuk miatt, el kell viseljenek bizonyos dolgokat, hogy hűségesek tudjanak maradni. De sajnos, ha olyan dolgokat tűrünk meg az életünkben, amelyek egyértelműen nem Istentől vannak, akkor az azt mutatja, hogy nem ismertük meg Őt igazán.
"Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki kifoszt, ha valaki kihasznál, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt titeket." (2Korintus 11:20)
Segítenünk kell ezeknek az embereknek. Elsősorban imában, hogy felismerjék, mibe keveredtek és hogy az Urat megismerjék. Ez a legfontosabb! Az Úr ismertesse meg Magát velük. Használjon minket ebben!
