Egy utat láttam. Nagyon keskeny és nagyon hosszú volt. Úgy nézett ki, mint egy függőhíd, amely keskeny lécekből van összerakva. Csak ez nem egy szedett-vedett út volt, hanem nagyon szépen ki volt munkálva és korlátja sem volt. Egyenesen előre vezetett, de nagyon különböző helyeken vitt át. Víz felett, hegyeken és hegyeket kettévágva. De ami a lényeg: a végén ott várt Jézus ujjongó örömmel. Még nem jártam végig ezt az utat, még kicsit messzinek tűnt a vége, de már nincs olyan nagyon messze. Ha Őrá nézünk végig az úton, akkor egyrészt sokkal könyebb lesz az utunk, mert folyamatosan látjuk Őt, amint bennünket bíztat, lelkesít, buzdít és örül nekünk, másrészt nem fogunk eltévedni az úton. Nem fogunk leesni, bele a vízbe vagy a szakadékba.
Ezután felhőket láttam meg és a felhőkből számok kezdtek kiformálódni: 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9… azt gondoltam, hogy a 10-nél megállnak, de tovább formálódtak a számok: 10, 11, 12, 13… Megkérdeztem, hogy még meddig fognak menni a számok. „20-ig.” És valóban, 20-nál megállt, de ekkor a felhőkben a messzi távolban megláttam az Urat csodálatosan ékes öltözetben. Nem is tudom leírni, mert annyira különleges volt. Egyrészt királyi díszben volt, másrészt pedig látszott, hogy harcra készül.
Felmerült bennem az a kérdés, hogy vajon mit jelentenek ezek a számok, de konkrét választ nem kaptam, de a bensőmbe az jött fel, hogy 20 ’valami’ és visszatér az Úr. (20 év vagy 20 hónap vagy 20 hét vagy esetleg 20 nap) És miért nem visszafelé mentek a számok? Mert nem a visszaszámláláson van a hangsúly, hanem azon, hogy ahogy növekszenek a számok, úgy egyre inkább látjuk Isten munkáját kulminálódni.
Ekkor megláttam egy óriási kardot. Ahogy az Úr megfogta, lehajolt és a Földön egy személynek a ruháját átvágta a vállánál fogva. Ez nem is kifejezetten ruha volt, hanem valamiféle láncing. A következőt hallottam: „Lemeztelenítés!” Most minden ember magára öltött saját készítésű páncélja, maszkja le fog hullani és ilyen értelemben lemeztelenít minket az Úr. Most egyértelműen meg fog látszódni, hogy kinek milyen az igazi természete.
Azt ne feledjük, hogy Isten maga a Szeretet, ezért nem a megszégyenítés a cél, hanem az igazság felfedése.
