Ma az Úr a kígyó természetébe adott egy kis betekintést: Megláttam a kígyót, amint (valószínűleg az Édenben) egy fára feltekeredett. Közben az Úr ezt mondta: „Látod? Tekergős az útja, soha nem egyenes.” Egy darabig csak figyelt. „Látod? Lesből támad, amikor az ember nem is számítana rá.” Majd megláttam magamat térden állva az Urat imádva. Körülöttem egy átlátszó burok volt. Egyszercsak közelebb kúszott hozzám a kígyó és hirtelen belém akart harapni. Óriási fogai voltak. Nemcsak épphogy meg akart harapni, hanem megsemmisíteni akart, de a burok miatt nem ért el. Legnagyobb meglepetésére a burokba harapott. Ő nem látta a burkot. (Amikor Vele vagyunk, el vagyunk rejtve Benne!)
Ezután hirtelen egy padon ülve láttam magam, amint az Atya és a Fiú között ülök. Mögöttem ott állt Szent Szellem. Nagyon próbáltam figyelni, de még egy kicsit az előző látás hatása alatt voltam. Úgy éreztem nem vagyok teljesen ott. Ekkor az Atya és Jézus ezt mondták: „Most figyelj!” és ahogy ezt kimondták, elkezdtem hátrafelé szaltózni. A padon ülésből hirtelen hátrafelé repülve a pad mögötti téren szaltózgattam. Nagyon meglepődtem. Egyrészt azért, mert olyan hirtelen történt, másrészt azért, mert én ilyen vagy akár ehhez hasonló dolgokra nem vagyok képes. De nem is én csináltam, hanem Szent Szellem kezdett el forgatni. „Látod? Szent Szellemmel MINDEN lehetséges! MINDEN lehetséges Vele!”
Azért kezdtem el imádkozni, hogy tudjak Szent Szellemmel jobban együttműködni, jobban oda tudjak Rá figyelni és megtanuljam azt, hogy Vele tényleg MINDEN lehetséges. Mert hiszünk Benne, mert odaszánjuk magunkat, mert számunkra nem elég az átlagos, hanem Szellemben akarunk járni. Ha a Teremtő Isten Szelleme lakozik bennünk, akkor vajon van olyan, amit ne tudnánk megtenni?
