Elég megdöbbentő dolog történt velem. Gondolkodtam, hogy csak egy részét írom le, de inkább úgy írom le, ahogyan ténylegesen történt.

Azt kértem az Úrtól, hogy segítsen, hogy amit rám bízott, azt be tudjam végezni. Amint megláttam magam Őelőtte állni, azt kérdezte: „Tényleg? Akkor gyere!” Felemelt és összegöngyölt, mint egy labdát, majd eldobott. Egy csatatérre érkeztem meg és mint egy transzformersz kibomlottam, de egy fekete démoni lényként. Ekkor az volt bennem, hogy ez nem lehet az Úrtól, ezt biztos én találtam ki, vagy az ellenség játszik velem, de aztán rájöttem, hogy én ilyet nem tudok kitalálni és ami utána következett, az pedig nem jöhetett az ellenségtől. „Te most egy kém vagy.” - mondta az Úr. Ott álltam az ellenség térfelén, de mivel ilyen szörnyű ’páncél’ vett körül, nem igazán féltem közöttük. Nem csak a páncél miatt, hanem azért is, mert ha egyszer az Úr helyezett oda, akkor Ő vigyáz is rám.

Ekkor egy pillanatra egy másik helyet láttam meg: Egy nagy fekete tavat és fekete sziklákat, majd megnyílt a menny és egy óriási fénycsóva világította meg a tavat és kiépült belőle egy világító korong a fekete tavon, hogy azon meg lehessen állni. Egyből meg is kaptam az értelmezését is: Felfelé kell folyamatosan figyelnünk, az Úrra és az Ő Igéjére, az válik szilárd talajjá, kősziklává alattunk, annyira, hogy még az ellenség térfelén is bátran meg tudunk állni.

Ekkor visszakerültem a csatatérre és elkezdett kibontakozni előttem az ellenség terve: meg kell gyengíteni az ellenséget (vagyis a keresztényeket). Hogyan? Betegség által, leterhelés által, figyelemelterelés által, hogy ne az Úrra figyeljenek. És vádlás, ítélkezés által egymás ellen fordítani őket. Ha nem is ugranak egymásnak, de nem segítik egymást. Meglátják egymás hibáit és leírják egymást. Utána jön az öngyötrés, az alkalmatlanság érzés és máris nem tud imádkozni az illető, nem tudja a feladatát elvégezni, ezért még nagyobb vádlás jön és így tovább. (Konkrétan láttam szellemben, amint egy keresztény meglátta a testvére még fennálló hibáit és csak legyintett, hogy ő még ilyen. Hátat fordított neki és elment. Érezhető volt a legkicsinylés a részéről.)

Azután azt láttam meg, hogy az ellenséges oldal árasztja ki magából a negatív gondolatokat és ez az atmoszféra veszi körül a keresztényeket. Ebben mozgunk és ha nem figyelünk oda, akkor ezek határozzák meg a mi gondolkodásmódunkat is.

Nekünk az Úrtól jövő adást kell vennünk! Csak, amik igazak, tisztességesek stb. („… azokról gondolkozzatok, amik igazak, amik tisztességesek, amik igazságosak, amik tiszták, amik szeretetreméltók, amik jó hírűek, ha van valami erényes, és ha van valami dicséretes.” Filippi 4:8) Az Úr arra hívja fel a figyelmünket, hogy azokon a dolgokon gondolkozzunk, ami jót cselekszenek a testvéreink, amik elismerések, dicséretre méltó dolgok, az érdemeik, kiválóságaik. Ne azt figyeljük, hogy még bizonyos dolgokban csetlenek-botlanak. Hiszen ezt mi is megtesszük bizonyos területeken. Ki kell szűrjük az ellenségtől jövő negatív gondolatokat, fröcsögéseket.

Az ember nagyon könnyen bele tud menni abba, hogy a másikat ítélgesse vagy netalán el is ítélje. De erre mi nem kaptunk felhatalmazást. Van igaz Bírónk, aki ítél! Nekünk az a feladatunk, hogy imádkozzunk egymásért, hogy amely munkát elkezdett bennünk az Úr, azt higgyük, hogy be is fogja fejezni Krisztus Jézus napjáig. (Filippi 1:6) De ezt csakis alázatban tudja megtenni az ember. Ha felfuvalkodunk és a másikat kevesebbnek látjuk, mint magunkat, akkor már a másik bírájává váltunk.

„semmit sem cselekedve versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbnek tartva magatoknál.” (Filippi 2:3)

Ezután még egy dolgot mutatott az Úr: Nem csak a gondolatainkra kell odafigyelnünk, hanem ugyanígy az érzelmeinkre. Sajnos sokszor előfordul, hogy azok az érzelmek, amelyek ránktörnek igazából nem is a mi érzelmeink, hanem azokat is az ellenség zúdítja ránk.

Mindezekből én azt a következtetést vontam le, hogy nagyon tudatos életet kell éljünk. Mind a gondolatainkra, mind az érzelmeinkre oda kell figyeljünk, mert csakis így tudjuk megőrizni a szívünket. Mert ha beengedjük a negatív gondolatokat és érzéseket, és azokat adoptáljuk, akkor lemennek a szívünkbe. De...

„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” (Péld 4:23)

És hogyan tudjuk őrizni a szívünket? Pontosan úgy, hogy figyelünk arra, hogy negatív gondolatok ne mérgezzék meg!

„Miként őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által? (Zsoltár 119:9)