A polyva

János, amikor Jézusról beszélt, azt mondta, hogy Ő majd megtisztítja szérűjét, a gabonát csűrbe gyűjti, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.
...Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de jön, Aki erősebb nálam, és én nem vagyok méltó arra sem, hogy a saruja szíját megoldjam, Ő majd Szent Szellemmel és tűzzel keresztel titeket. Kezében szórólapát van, hogy megtisztítsa szérűjét, és a gabonát csűrébe takarítsa, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.” (Lukács 3: 16b-17)
A gabona mi vagyunk, mi, akik romolhatatlan mag által újjászülettünk, a polyva pedig, ami körülvesz bennünket, az ádámi természetünk, amit le kell vetkőzzünk, hogy az értékes gabonamag használható legyen. Hogyan? Jézus feldob minket a szórólapátjával és Szent Szellem ki- vagy inkább lefújja rólunk a polyvát, a romlott, bűnüs természetünket. Ez nem történik meg egy pillanat alatt. Többször, újra és újra fel kell dobjon minket, hogy „lerázódjon” rólunk. Jézus Szent Szellemmel tökéletes összhangban végzi ezt a munkát. Az Úr tudja, hogy pontosan mikor is kell minket feldobni, Szent Szellem pedig tudja, mikor kell fújni. A feldobás szerintem még jól is esik nekünk, de a leesés nem mindig. Így már könnyebb megértenünk, hogy Pál mit is értett az alatt, hogy vetkőzzük le az óembert és öltsük fel az újat:
Vessétek le a korábbi életviteletek szerinti ó embert, aki csalárd kívánságok által megromlott, újuljatok meg szellemben és gondolkozásotokban, (a ti szellemetek elméjében) és öltözzétek fel az új embert, amely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.” (Efézus 4:22-24)
És utána tanácsot is ad, hogy hogyan tegyük ezt meg:
Azért vessétek el a hazugságot, mondjon mindenki igazat a felebarátjának, mert egymásnak tagjai vagyunk. Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek, a nap le ne menjen haragotokkal, és az ördögnek se adjatok helyet. Aki idáig lopott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, hasznos munkát végezzen a kezével, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek. Semmiféle rothadt beszéd ne jöjjön ki a szátokból, csak ami jó, alkalomhoz illő és építő, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Isten Szent Szellemét, aki által megpecsételtettetek a megváltás napjára. Minden keserűséget, indulatot, haragot, lármát és káromkodást vessetek ki magatokból minden gonoszsággal együtt. Ellenkezőleg: legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, és bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban. (Efézus 4:25-32)