Egy körülbelül másfél évvel ezelőtti látásomat szeretném megosztani, mert nagyon fontos, hogy lássuk, milyen nagy a jelentősége annak, hogy mi Jézus Krisztus mellett tettük le a voksunkat. Neki hiszünk és nem az ellenség hazugságainak. A szellemvilágban ennek nagyon nagy ereje van!

Sokszor láttam, amint kisgyermekként futok az Atyához. Volt, hogy kapu és / vagy fegyveres őrök ’védték’ az Atyát. De ahogy látták, hogy én futok oda Hozzá, mindig megnyitották a Hozzá vezető utat. De ez alkalommal nem így történt. Egy kaput láttam, ami előtt őrök álltak, fegyvereik keresztezték egymást előttem, de most nem nyitották meg az utat. Szóltam, hogy Jézus nevében nyíljon meg az út. Megnyílt, de ezúttal, ahogy beléptem a kapun egy sötét útra érkeztem. Minden koromsötét volt. Az egyedüli fényforrás én voltam, vagyis a belőlem kiáradó Krisztus fénye. Minden sötét volt, csak körülöttem egy kis területen volt világosság. Ahogy haladtam tovább az úton, azt vettem észre, hogy igazából valami alagútszerűben vagyok és körülöttem sötét lények vannak. Egyre többen és többen lettek. Ahogyan elértem egy másik kapuhoz, ott már szinte semmit nem lehetett látni tőlük, csak a kaput. Főleg oldalt és felettem voltak. Ez a másik kapu vasból vagy valamilyen más fémből készült, sötét és rozsdás volt. Rátettem a kezem a kilincsre, hogy kinyissam. Nyikorogva kinyílt előttem, és ahogy a kapu mögé néztem, megláttam Jézust. Ott állt gyönyörű világosságban, de a helyen mégis sötét volt. Éppen az ördöggel harcolt. Amikor meglátott, a kezét felém nyújtotta jelezve ezzel, hogy menjek oda Hozzá. Ez a harc nem egy fizikai ’ökölvívás’ volt, hanem egy „szócsata”. A szájából egy kard jött ki. Ahogy az ellenség szinte remegett dühében és úgy szórta szidalmait, az Úr teljes nyugalommal válaszolt neki. Rámnézett, én pedig a kezét szorítva csak ott álltam. Majd egyszer csak elkezdtünk emelkedni. Egészen a Mennyig. Az Úr megköszönte, hogy ott voltam. Értetlenül néztem Rá. Azt kérdeztem: „Én ugyan mit tettem? Hiszen csak álltam ott.” Azt mondta, hogy csupán azzal, hogy Őmellette tettem le a voksomat, ebben a csatában az Ő oldalára billent a mérleg súlya. És akkor felvitt a Mennybe...