Imádkozás közben megláttam egy nagyon sebesen zúgó vízesést, csak úgy habzott a víz, ahogy lezúdult. Ezután egy köves, fás, kissé sötétebb helyet láttam meg. Tudtam, hogy ez az út a gonosz birodalmába vezet. Jézus megjelent mellettem és azt mondtam Neki, bárhova is akar vinni, megyek, mert az Övé vagyok. Rámadott egy aranyból készült nagyon apró szemekből álló láncinget, ami leért a bokámig. Egy másik cipőt is adott rám. Megfogta a kezem és elindultunk, de egy idő után olyan helyre értünk, ahol csak egyesével tudtunk haladni. Azt mondta, menjek előre, ne aggódjak, Ő jön mögöttem. Gonoszságot érzékeltem mindenhol és éreztem, hogy azon igyekeznek, hogy ne menjek tovább és forduljak vissza. Meg akartak félemlíteni, de én csak haladtam tovább. Ezután vízzel akartak elárasztani. Egyre inkább elborított a víz, a végén már a fejem is víz alatt volt. Ekkor Jézus megszólalt: „Tudsz a vízen járni.” Felúsztam a vízfelszínre és elkezdtem a vízen járni. Annyira megtetszett, hogy elkezdtem körbe-körbe sétálni. Ekkor Jézus azt mondta: „Most nem ezért vagyunk itt, menjünk tovább!” Engedelmeskedtem és tovább haladtam az úton. Az út mentén megláttam egy kardot, ami bele volt szúrva a földbe. Az jutott eszembe, hogy az ellenség is idézi az Igét. Ezért nagyon fontos, hogy a Szent Szellem által megelevenített Igét fogadjuk el! Egy fekete sziklafalhoz értem, de azt vettem észre, hogy Jézus lemaradt. Hátrafordultam és azt láttam, hogy picike fekete gömbszerű lények akaszkodtak a ruhájába és ők hátráltatják. Ezt először nem értettem, hogy hogy nem égnek szét dicsőségétől, de a látás végén rájöttem, hogy miért is történt ez így. Jézus buzdított, hogy másszak fel a sziklára. Felmásztam és a szikla tetején ott állt sátán. Azt mondta: „Már vártalak.” Ahogy ránéztem, ezt kérdeztem tőle: „Hogy válhattál ilyenné? Te, aki olyan csodálatos voltál. Isten olyan csodálatossá teremtett!” (tele bölcsességgel, tökéletes szépségben, arányosság pecsétgyűrűje, feddhetetlen voltál – Ezeket nem mondtam neki, de ezekre gondoltam, ahogy beszéltem vele és ezt ő is tudta (Ezékiel 28:12, 15)) Erre ezt válaszolta: „Ugyan, hiszen sokkal nagyobb hatalmam van most, enyém az egész Föld.” Ekkor rájöttem, hogy ő megveti azt, akivé Isten teremtette őt és nem is akar újra olyan lenni, mint amilyen volt. Ekkor éreztem, hogy rám akar támadni, és meg akar semmisíteni. Megkérdezte: „Hol van most a te Istened, aki megment téged, aki megőriz téged?” Valóban nem láttam Jézust sehol, de így válaszoltam: „Ő bennem él! Jézus bennem él!” „Valóban?” - kérdezte gunyorosan és már éreztem magamon a sötétség szorítását. Ekkor megszólaltam: „Ha elpusztítasz is, én akkor is Őt fogom dicsérni!” Ahogy ezt kimondtam felkiáltott, mint ahogyan a farkasok szoktak vonyítani, majd kiabálva azt kérdezte: „Hogy vagytok képesek még mindig Őt szeretni? Nem veszitek észre, hogy csak kihasznál titeket? Felhasznál titeket arra, hogy bebizonyítsa, én gonosz vagyok! Most takarodj innen!” Már indultam is volna, de akkor feljött bennem valami. „Először ezt add ide nekem!” és már el is vettem tőle egy követ. Amíg nála volt ez a kő, fekete volt, de ahogy hozzám került, egyre világosabb lett. Innentől már Jézus vitt a saját kezeiben, mert teljesen elgyengültem. (Azért maradt le Jézus, mert ez egy próba volt, hogy mennyire bízok meg Benne.) Elvitt az Úr a mennybe, hogy ott megtisztuljak és megerősödjek. Ahogy kezdtem újra magamhoz térni, elővettem a követ és megkérdeztem, hogy mi ez. Azt mondta Jézus, hogy ez az emberek bölcsessége, amit az ellenség ellopott tőlük. 
(A látás folytatódott, de ezután személyes dolgokra mutatott rá az Úr.)