Városokat láttam felülnézetből. Mintha a felhőkkel együtt repültem volna és egyre több várost láttam meg. Majd valami feketeség kezdett szétterjedni egyre több város és település felett. Szörnyű volt látni, ahogy ettől minden sötétbe borul. (Szerintem mindenki érzi, hogy egyre nehezebb, sötétebb időket élünk.) De akkor megláttam az Urat. A Földhöz és a sötétséghez képest Ő óriási volt, gigantikus és csodálatosan tündökölt. Ő még a sötétség felett is Úr! A sötét felhőn keresztül is látta az Övéit és nem veszítette őket szem elől. Ezután vékony fénycsóvák áradtak ki belőle Krisztus testének tagjaira. A sötétség közepén is, mi továbbra is kapcsolatban tudunk maradni Vele. Ha úgy is tűnik, hogy bezárult az égbolt felettünk és minden sötétbe borul, akkor is tudjuk, lássuk, hogy Ő ott van, Ő figyel minket, segít minket, velünk van és bármi nehézség is jöjjön az életünkben, Ő megsegít minket, ha tekintetünket Rá szegezzük és az Ő nevét hívjuk segítségül! Legyen ez bátorítás mindannyiunk számára! Ha felnézel az égre, jusson eszedbe, hogy Jézus sötét felhőkön keresztül is lát téged és lenyúl szerető, segítőkész karjaival!
