„megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön, és bánkódott szívében.” (1Móz 6:6)

Talán ez az egész Biblia legszomorúbb mondata. De hála legyen Neki, hogy az az Isten, Aki megbánta, hogy embert teremtett, mégis elküldte az egyszülött Fiát, hogy meghaljon értünk! Ebben is megmutatkozik Isten hatalmas jósága! Milyen fantasztikusan csodálatos Ő!

De most nézzük meg, hogy hogyan is jutott el az ember idáig. Milyen állapotba is került, hogy Isten számára ez ilyen bánatot okozott.

Mózes első könyvének 3-6 fejezeteiben olvashatunk az ember degenerációjának ’állomásairól’:

1. Az első bűn

A megkísértéskor, amikor a kígyó feltett egy kérdést Évának, már a felelet nem volt megfelelő. „Az asszony így válaszolt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcseiből ehetünk. De annak a fának a gyümölcséből, amely a kert közepén van, azt mondta Isten: abból ne egyetek, azt meg se érintsétek, hogy meg ne haljatok.” (1Móz 3: 2-3) Éva nem pontosan idézte azt, amit Isten mondott nekik. El is vett abból és hozzá is tett: Isten azt mondta, hogy bátran egyenek a kert minden fájáról, kivéve a jó és gonosz tudásának fájáról. Isten azt nem mondta, hogy meg sem érinthetik.

(Számunkra is ez legyen nagy tanulság, hogy Isten szavát pontosan kell értelmezzük Szent Szelleme által, nem pedig a saját kút fejünkből!)

Miután ettek a fáról: „Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek.” (1Móz 3: 7a) – Elkezdték meglátni a negatív dolgokat. Pedig a meztelenséggel addig nem volt semmi baj. Elkezdték egymást és magukat is méregetni, hogy milyenek. Az Úr előre megmondta nekik, hogy ha esznek arról a fáról, akkor meghalnak. Meghalt bennük az istenképűség. Isten soha nem így gondolkodik. Ő jó Isten, Ő nem a rossz, negatív dolgokat figyeli és keresi az emberben. Amikor észrevesz bennünk valami rosszat, akkor is azt mondja, hogy te ennél több vagy, legközelebb jobban fogod csinálni!

2. „Fügefalevelet fűztek hát össze, és ágyékkötőket csináltak maguknak.” (1Móz 3:7a) Miután megtörtént a baj, a felszínes problémákkal kezdtek el foglalkozni és azt maguk akarták megoldani. Mert az igazi probléma nem az volt, hogy meztelenek, hanem az, hogy meghalt bennük az istenképűség és ezzel az isteni gondolkodásmód.

Ezért is nagyon fontos megújítanunk az elménket, hogy újra Isten szerint gondolkodjunk, vagyis az Ige szerint!

3. A bűn következménye és arra való reagálás

„Ő így felelt: Szavadat hallottam a kertben, és megijedtem, mivel mezítelen vagyok, és elrejtőztem. Isten azt kérdezte: Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy? Vagy talán ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?” Az ember első reakciója az volt, hogy megijedt és elrejtőzött. Nem tudta elképzelni, hogy Isten így is szeretheti és járulhat így is Őelé. Isten pedig tudta, hogy az ember önmagától nem jöhetett rá arra, hogy ő meztelen. Vajon miért? Mert ez nem volt probléma, teljesen ártatlanul, boldogan, önfeledtül éltek, még csak fel sem merült az a kérdés bennük, hogy valami gond lenne ezzel. Tehát két lehetőség merült fel: vagy valaki megmondta nekik vagy a jó és gonosz tudásának fájáról való evés eredménye. A kígyó nem mondta meg nekik, hogy meztelenek, ő ennél sokkal trükkösebb és sokkal többet akart. Ő teljesen el akarta buktatni az embert.

Ezután Ádám nem azzal kezdte, hogy bevallotta tettét és bocsánatot kért, hanem a feleségére fogta, Éva pedig a kígyóra.

(Mi figyeljünk arra, hogy ha vétkezünk, ismerjük el és ne mást kezdjünk el hibáztatni!)

4. A harag

„Egy idő múlva pedig Kain ajándékot vitt az Úrnak a föld gyümölcséből. Ábel is vitt juhainak első elléséből, éspedig azok kövérjéből. És az Úr rátekintett Ábelre és az ő ajándékára. Kainra és az ő ajándékára nem tekintett, ezért Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét.” (1Móz4:3-5)

Kain Isten értékítélete miatt gerjedt haragra. Első ránézésre az ember megsajnálhatja Kaint, hiszen ajándékot vitt az Úrnak, de Isten nem tekintett rá. Ő szent Isten! Őelé nem lehet akárhogyan járulni! Kain gondolt egyet, hogy ez majd tetszeni fog Istennek. De nem nekünk kell kitalálnunk, hogy mi tetszik neki, mert ebből lesznek a vallások, vallásoskodások. Hanem meg kell Tőle kérdezni! Ezért is nagyon-nagyon fontos a belsőséges kapcsolat Istennel.

Önmagában ezzel még nem is volt probléma, hogy ’rossz, Istennek nem tetsző’ áldozatot vitt, hanem az volt a gond, ahogyan erre reagált. Megharagudott azért, amiért Isten értékítélete más, mint az övé. De még itt is magába szállhatott volna és megkérdezhette volna, hogy az én ajándékom miért nem tetszik. De sajnos a harag eluralkodott rajta. Pedig még maga az Úr is figyelmeztette őt, hogy vigyázzon, mert „a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyakozik. De te uralkodj rajta!” (1Móz 4:7b) De Kain sajnos nem uralkodott rajta.

5. Gyilkosság

„...Kain Ábelre, a testvérére támadt, és megölte.” (1Móz 4:8b)

6. Bűnbánat hiánya, hazugság, feleselés Istennel

„...Hol van Ábel, a testvéred? Ő pedig ezt felelte: Nem tudom….” Kain hazudott, hiszen pontosan tudta, hogy hol van a testvére.

Miután Isten szembesítette őt tettével, még akkor sem bánta meg, sőt, amikor Isten elmondta, hogy mi a bűnének a következménye még feleselni is kezdett vele: „...Nagyobb az én büntetésem, mint amit el tudnék hordozni. Íme, elűzöl ma engem e föld színéről, és színed elől el kell rejtőznöm. Bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor bárki, aki rám talál, megölhet engem.” (1Móz 4:13-14) Éppen az előbb ölte meg a testvérét, itt pedig azon panaszkodik, hogy bárki megölheti őt. Még itt sem azt mondta, hogy Istenem, bocsáss meg, rosszat tettem, megbántam, hanem elkezdett Istennel vitatkozni, hogy ez a büntetés már túl sok. Pedig, ha megbánta volna, lehet, hogy másként alakul a világtörténelem. Az ember gondolkodásmódja teljesen eltorzult.

János első levele kijelenti, hogy Kain a gonosztól volt:

„Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és meggyilkolta a testvérét. És miért gyilkolta meg? Mivel az ő cselekedetei gonoszok voltak, a testvére cselekedetei pedig igazak.” (1Ján 3:12)

6. Többnejűség

„Lámek pedig két feleséget vett magának…” (1Móz 4:19a)

Az emberek saját vágyaikat követve, felrúgva az isteni értékeket, saját szabályaik szerint kezdtek élni. Nem volt értéke a monogámiának, nem volt értéke annak az isteni kinyilatkoztatásnak, miszerint ketten lesznek eggyé.

Úgy tűnik, hogy nem keresték Istent és az Ő akaratát egészen Énosig:

„Sétnek is született egy fia, akit Énosnak nevezett el. Akkor kezdték segítségül hívni az Úr nevét.” (1Móz 4:26) Énos neve nagyon beszédes, azt jelenti: közösségre teremtett lény. Arra vagyunk teremtve, hogy Istennel közösségben éljünk!

7. Elegyedés Isten fiaival

„Látták az Isten fiai az emberek leányait, hogy szépek, és feleségül vették közülük mindazokat, akiket megkedveltek.” Isten szemében ez már olyan cselekedet volt, hogy radikálisan lecsökkentette az ember életidejét: „És azt mondta az Úr: Ne maradjon szellemem örökké az emberben, mivelhogy ő test. Legyen életének ideje százhúsz esztendő.” (1Móz 6:3)

De még ezután is sokasodott a gonoszság a földön és Isten úgy döntött, hogy eltörli az embert a föld színéről.

„Amikor látta az Úr, hogy megsokasodott az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz… azt mondta Isten Noénak: Minden test vége elérkezett, mivel a föld erőszakossággal telt meg általuk. Íme elvesztem őket a földdel együtt.” (1Móz 6:5, 13) (Hála az Úrnak, hogy volt legalább egy személy, aki kegyelmet talált az Úr előtt, mert ő „Istennel járt”.)

Ami számomra ebben az ítéletben szomorú, az az, hogy Isten nem a sátánt vagy a démonokat hibáztatja mindezért. Tudjuk, hogy ezek a szellemi lények buktatták el az embert, ők állnak ott a gonoszságok mögött, de Isten mégis azt mondja, hogy az ember szíve gondolatának minden alkotása gonosz és az ember által telt meg a föld gonoszsággal.

Ezért van szüksége minden embernek új szívre és új gondolkodásmódra!