Márk 16:17-18

Az Úr akarja, hogy a Márk 16:17-18-ban járjunk:

„Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: Az én nevemben ördögöket űznek, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek föl, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.”
Reggel az Úr mutatott egy újabb vízesést. Bent álltam a vízben és felfakadt belőlem: Uram, kérlek moss tisztára! Bevitt a vízesés alá. Ahogy folyt rám a víz, azt vettem észre, hogy tényleg tisztulok és a rólam lefolyó víz koszos volt. De nagyon hamar, már tiszta víz folyt le rólam és a víz is, amiben álltam, megtisztult. Kimentünk a vízből és elvitt egy mezőhöz. A szélén indaszerű függöny volt. Jézus elhúzott egy adagot, mint egy függönyt és feltárult egy „szoba”, ahol egy hölgy volt. A feje be volt kötve egy kendővel. Jézus beinvitált és azt mondta, hogy tegyem rá a kezem. Ahogy lefeküdt a hölgy, kezemet a fejére tettem. (Tudtam, hogy ebben a helyzetben én csak egy edény vagyok és igazából az a lényeg, hogy mi/ki van ebben az edényben és én csak engedelmeskedek Neki.) A hölgy azonnal felkelt, kivette a hajából a kendőt és gyönyörű haj bomlott ki alóla (előtte nem volt haja). Megrázta és nagyon vidám lett. Jézus kiinvitálta az indaszobából, ő pedig boldogan elindult a tisztás felé. Jézus a Gyógyító és Szabadító! Ezután egy következő „szoba” ajtaját „nyitotta” ki, ugyanígy elhúzva az indákat. Itt egy férfi feküdt az ágyon. Tudtam, hogy démonizált. Jézus arra indított, hogy őrá is tegyem a kezem. „Jézus nevében, légy szabad!” - mondtam. (Nem kezdtem el kiabálni, még csak hangosabban sem beszéltem, sőt, szinte suttogtam.) Azt láttam, mintha a férfi lábán keresztül kiment volna valami. Szellemben egy hullámzást láttam átmenni a lábfején. Boldogan felállt. Jézus őt is kiinvitálta az ajtón kívülre. Ő is kijött a rabságból. A következő „szobában” egy nagyon furcsa személy volt. Kicsit ijesztő is volt számomra, de Jézus bátorított, hogy lépjek beljebb és imádkozzam érte. Mivel Ő kérte, beljebb léptem és bátorságot vettem. „Légy szabad, Jézus nevében, az Ő nevére minden térd meghajol! Minden félelem … (itt felsoroltam pár dolgot) térdet hajt Jézus nevére!” Ez az ember is jól lett, Jézus neki is ajtót nyitott, de olyan furcsán viselkedett. Kijött az ajtón, de olyan zavartan viselkedett, mintha homályban lenne, mintha tévelyegne. Nem is abba az irányba indult el, mint a másik kettő. Értetlenül néztem Jézusra. Azt mondta, hogy ez nem azért van, mert én rosszul imádkoztam volna. „Van, akit megszabadítok, meggyógyítok, de az illető mégis úgy dönt, hogy a saját akaratában jár. És mivel szabad akarata van, ezért tiszteletben tartom.”
Ezután hívott, hogy menjek Vele. A mező felé indult, abba az irányba, amerre az első két ember. Viccesen megkérdeztem, hogy „Hova viszel, nyuszikhoz?” (A mezőről ez jutott eszembe :) „Oh, itt van sok!” És azonnal megjelent mellettem egy nyuszi. Felemeltem és megsimogattam. Közben is rágcsálta a füvet. „Milyen cuki!” - mondtam. „A tiéd!” - mondta Jézus. „Tényleg?” De tovább akartam menni Jézussal, ezért letettem, de a nyuszi jött utánam. „Jön utánam!” - mondtam. „Persze, mert a tiéd! Nem akarod elnevezni?” „De!” Mivel világosbarna volt, ezért azt mondtam, hogy legyen „Mogyoró”. De nem igazán tetszett, nem éreztem hozzá illőnek. Elkezdtem gondolkodni, hogy mi legyen a neve, de nem igazán jutott semmi eszembe. Ekkor Jézus leguggolt mellém és azt mondta: „Nézz rá, mi jut róla eszedbe? Mi jellemző rá?” Hát, hogy annyira cuki, olyan aranyos! Igen, legyen a neve Ari!” Megsimogattam még és mondtam neki, hogy menjen a többiekhez, majd még találkozunk!
Ezután felszálltunk egy felhőre. Úgy működött, mint egy lift. Kényelmesen helyet foglaltunk és felemelkedtünk. „Nézz szét! Mit látsz?” A mennyet láttam, hogy milyen gyönyörű. Világosság, békesség, nyugalom, szeretet… árad mindenhol. „Most mit látsz?” és ekkor megláttam a Földet. Sötét volt, néhol világított egy-egy fény. Jézus azt mondta: Azt akarom, hogy, ami itt van a mennyben, az legyen a Földön is!” (Ahogy imádkozzuk is: legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a Földön is!) Ekkor kinyilvánítottam, hogy az a szeretet, békesség, nyugalom stb., ami a mennyben van, legyen meg a Föld is. Ekkor azt láttam, hogy a Földön Isten fiai világítanak, mint valami gömbök, mert bennük van Isten királysága!
Ezután Jézus a sas szárnyain elvitt egy kastélyba. Berepültünk egy szobába és ott mindenféle finomság volt egy nagy tányéron. Kicsi ’tarten’ szerű falatkák voltak. Bátorított az Úr, hogy vegyek belőle. Először vonakodtam, majd azt mondta: Nem te mondtad, hogy mennyei eledellel kell táplálkozzatok? Elvettem egyet. Nagyon finom volt, édes, de nem túlságosan, omlós. Utána vettem még egyet. Ez sós volt, valami nagyon finom krémmel a közepén. Közben eszembe jutott egy kérdés: Neked mi a kedvenc helyed a mennyben? „Nem vagyok a kedvencek embere (itt mosolygott, mert én is ezt szoktam mondani), de van pár hely, amit szeretek.” Felvillantott előttem egy szobát, ami tele volt fegyverekkel. „Ezek az ellenség fegyverei voltak. Azért szeretem ezt a helyet, mert ezekkel már nem tudja kínozni az én gyermekeimet. De van egy hely, amit még ennél is jobban szeretek.” És hirtelen egy vízesés mellett voltunk. Nagyon más volt, mint az eddigiek. Alacsony volt, de nagyon bő folyású. A belőle kiáradó víz egy picike tavat képezett. Mellette volt egy pad. „Itt szoktam az Atyával találkozni. Nekem is szükségem van a Vele való kapcsolatra.” És akkor odajött az Atya. Leültek a padra és mint Apa és Fia elkezdtek beszélgetni. „Itt szoktuk megbeszélni a fontos dolgokat.” Ekkor Szent Szellem is megjelent és leült Jézus másik oldalára. Annyira gyönyörű látvány volt, hogy már nem is bírtam feldolgozni. Azt mondtam: Istenem, én nem akarok olyan szuperszellemi lenni… Elkezdtek nevetni. „Mondd ezt Szent Szellemnek!” és tovább kacagtak. Én is elnevettem magam. Csodálatos az Úr!