„megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön, és bánkódott szívében.” (1Móz 6:6)

Talán ez az egész Biblia legszomorúbb mondata. De hála legyen Neki, hogy az az Isten, Aki megbánta, hogy embert teremtett, mégis elküldte az egyszülött Fiát, hogy meghaljon értünk! Ebben is megmutatkozik Isten hatalmas jósága! Milyen fantasztikusan csodálatos Ő!

De most nézzük meg, hogy hogyan is jutott el az ember idáig. Milyen állapotba is került, hogy Isten számára ez ilyen bánatot okozott.

Mózes első könyvének 3-6 fejezeteiben olvashatunk az ember degenerációjának ’állomásairól’:

1. Az első bűn

A megkísértéskor, amikor a kígyó feltett egy kérdést Évának, már a felelet nem volt megfelelő. „Az asszony így válaszolt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcseiből ehetünk. De annak a fának a gyümölcséből, amely a kert közepén van, azt mondta Isten: abból ne egyetek, azt meg se érintsétek, hogy meg ne haljatok.” (1Móz 3: 2-3) Éva nem pontosan idézte azt, amit Isten mondott nekik. El is vett abból és hozzá is tett: Isten azt mondta, hogy bátran egyenek a kert minden fájáról, kivéve a jó és gonosz tudásának fájáról. Isten azt nem mondta, hogy meg sem érinthetik.

(Számunkra is ez legyen nagy tanulság, hogy Isten szavát pontosan kell értelmezzük Szent Szelleme által, nem pedig a saját kút fejünkből!)

Miután ettek a fáról: „Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek.” (1Móz 3: 7a) – Elkezdték meglátni a negatív dolgokat. Pedig a meztelenséggel addig nem volt semmi baj. Elkezdték egymást és magukat is méregetni, hogy milyenek. Az Úr előre megmondta nekik, hogy ha esznek arról a fáról, akkor meghalnak. Meghalt bennük az istenképűség. Isten soha nem így gondolkodik. Ő jó Isten, Ő nem a rossz, negatív dolgokat figyeli és keresi az emberben. Amikor észrevesz bennünk valami rosszat, akkor is azt mondja, hogy te ennél több vagy, legközelebb jobban fogod csinálni!

2. „Fügefalevelet fűztek hát össze, és ágyékkötőket csináltak maguknak.” (1Móz 3:7a) Miután megtörtént a baj, a felszínes problémákkal kezdtek el foglalkozni és azt maguk akarták megoldani. Mert az igazi probléma nem az volt, hogy meztelenek, hanem az, hogy meghalt bennük az istenképűség és ezzel az isteni gondolkodásmód.

Ezért is nagyon fontos megújítanunk az elménket, hogy újra Isten szerint gondolkodjunk, vagyis az Ige szerint!

3. A bűn következménye és arra való reagálás

„Ő így felelt: Szavadat hallottam a kertben, és megijedtem, mivel mezítelen vagyok, és elrejtőztem. Isten azt kérdezte: Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy? Vagy talán ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?” Az ember első reakciója az volt, hogy megijedt és elrejtőzött. Nem tudta elképzelni, hogy Isten így is szeretheti és járulhat így is Őelé. Isten pedig tudta, hogy az ember önmagától nem jöhetett rá arra, hogy ő meztelen. Vajon miért? Mert ez nem volt probléma, teljesen ártatlanul, boldogan, önfeledtül éltek, még csak fel sem merült az a kérdés bennük, hogy valami gond lenne ezzel. Tehát két lehetőség merült fel: vagy valaki megmondta nekik vagy a jó és gonosz tudásának fájáról való evés eredménye. A kígyó nem mondta meg nekik, hogy meztelenek, ő ennél sokkal trükkösebb és sokkal többet akart. Ő teljesen el akarta buktatni az embert.

Ezután Ádám nem azzal kezdte, hogy bevallotta tettét és bocsánatot kért, hanem a feleségére fogta, Éva pedig a kígyóra.

(Mi figyeljünk arra, hogy ha vétkezünk, ismerjük el és ne mást kezdjünk el hibáztatni!)

4. A harag

„Egy idő múlva pedig Kain ajándékot vitt az Úrnak a föld gyümölcséből. Ábel is vitt juhainak első elléséből, éspedig azok kövérjéből. És az Úr rátekintett Ábelre és az ő ajándékára. Kainra és az ő ajándékára nem tekintett, ezért Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét.” (1Móz4:3-5)

Kain Isten értékítélete miatt gerjedt haragra. Első ránézésre az ember megsajnálhatja Kaint, hiszen ajándékot vitt az Úrnak, de Isten nem tekintett rá. Ő szent Isten! Őelé nem lehet akárhogyan járulni! Kain gondolt egyet, hogy ez majd tetszeni fog Istennek. De nem nekünk kell kitalálnunk, hogy mi tetszik neki, mert ebből lesznek a vallások, vallásoskodások. Hanem meg kell Tőle kérdezni! Ezért is nagyon-nagyon fontos a belsőséges kapcsolat Istennel.

Önmagában ezzel még nem is volt probléma, hogy ’rossz, Istennek nem tetsző’ áldozatot vitt, hanem az volt a gond, ahogyan erre reagált. Megharagudott azért, amiért Isten értékítélete más, mint az övé. De még itt is magába szállhatott volna és megkérdezhette volna, hogy az én ajándékom miért nem tetszik. De sajnos a harag eluralkodott rajta. Pedig még maga az Úr is figyelmeztette őt, hogy vigyázzon, mert „a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyakozik. De te uralkodj rajta!” (1Móz 4:7b) De Kain sajnos nem uralkodott rajta.

5. Gyilkosság

„...Kain Ábelre, a testvérére támadt, és megölte.” (1Móz 4:8b)

6. Bűnbánat hiánya, hazugság, feleselés Istennel

„...Hol van Ábel, a testvéred? Ő pedig ezt felelte: Nem tudom….” Kain hazudott, hiszen pontosan tudta, hogy hol van a testvére.

Miután Isten szembesítette őt tettével, még akkor sem bánta meg, sőt, amikor Isten elmondta, hogy mi a bűnének a következménye még feleselni is kezdett vele: „...Nagyobb az én büntetésem, mint amit el tudnék hordozni. Íme, elűzöl ma engem e föld színéről, és színed elől el kell rejtőznöm. Bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor bárki, aki rám talál, megölhet engem.” (1Móz 4:13-14) Éppen az előbb ölte meg a testvérét, itt pedig azon panaszkodik, hogy bárki megölheti őt. Még itt sem azt mondta, hogy Istenem, bocsáss meg, rosszat tettem, megbántam, hanem elkezdett Istennel vitatkozni, hogy ez a büntetés már túl sok. Pedig, ha megbánta volna, lehet, hogy másként alakul a világtörténelem. Az ember gondolkodásmódja teljesen eltorzult.

János első levele kijelenti, hogy Kain a gonosztól volt:

„Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és meggyilkolta a testvérét. És miért gyilkolta meg? Mivel az ő cselekedetei gonoszok voltak, a testvére cselekedetei pedig igazak.” (1Ján 3:12)

6. Többnejűség

„Lámek pedig két feleséget vett magának…” (1Móz 4:19a)

Az emberek saját vágyaikat követve, felrúgva az isteni értékeket, saját szabályaik szerint kezdtek élni. Nem volt értéke a monogámiának, nem volt értéke annak az isteni kinyilatkoztatásnak, miszerint ketten lesznek eggyé.

Úgy tűnik, hogy nem keresték Istent és az Ő akaratát egészen Énosig:

„Sétnek is született egy fia, akit Énosnak nevezett el. Akkor kezdték segítségül hívni az Úr nevét.” (1Móz 4:26) Énos neve nagyon beszédes, azt jelenti: közösségre teremtett lény. Arra vagyunk teremtve, hogy Istennel közösségben éljünk!

7. Elegyedés Isten fiaival

„Látták az Isten fiai az emberek leányait, hogy szépek, és feleségül vették közülük mindazokat, akiket megkedveltek.” Isten szemében ez már olyan cselekedet volt, hogy radikálisan lecsökkentette az ember életidejét: „És azt mondta az Úr: Ne maradjon szellemem örökké az emberben, mivelhogy ő test. Legyen életének ideje százhúsz esztendő.” (1Móz 6:3)

De még ezután is sokasodott a gonoszság a földön és Isten úgy döntött, hogy eltörli az embert a föld színéről.

„Amikor látta az Úr, hogy megsokasodott az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz… azt mondta Isten Noénak: Minden test vége elérkezett, mivel a föld erőszakossággal telt meg általuk. Íme elvesztem őket a földdel együtt.” (1Móz 6:5, 13) (Hála az Úrnak, hogy volt legalább egy személy, aki kegyelmet talált az Úr előtt, mert ő „Istennel járt”.)

Ami számomra ebben az ítéletben szomorú, az az, hogy Isten nem a sátánt vagy a démonokat hibáztatja mindezért. Tudjuk, hogy ezek a szellemi lények buktatták el az embert, ők állnak ott a gonoszságok mögött, de Isten mégis azt mondja, hogy az ember szíve gondolatának minden alkotása gonosz és az ember által telt meg a föld gonoszsággal.

Ezért van szüksége minden embernek új szívre és új gondolkodásmódra!

Arra kért az Úr, hogy ezt írjam le:

„A mindenség várva várja, hogy Isten fiai végre felismerjék, mit is nyertem meg számukra. Ők most megerősödnek és az egész világ számára megmutatják, milyen is vagyok valójában. A teljes imádatban élők lesznek erre képesek. Itt már nincs helye az önzésnek, képmutatásnak, önmegvalósításnak. Ők már mind értem élnek. Nem várok már tovább. Egy kevés idő és bevégeztetik, mert a bűn már teljességre jutott. Nincs már tovább. Mentsétek még azokat, akiket még lehet. Tudni fogjátok, hogy kinek mit mondjatok, mert nem ti, hanem az én Szellemem szól rajtatok keresztül. Tisztítsátok meg teljesen magatokat! Böjtöljetek! Végezzetek minden testi dologgal! Bízzatok Bennem! Én ott vagyok és cselekszem! Az angyalok is segítenek. Higgyétek el, hogy nagyon szeretlek benneteket és nagyon szeretem az embereket, de most már az igazságnak kell érvényre jutnia, ezért akit még lehet, hozzatok ki a sötétség birodalmából . Hogyan? Ne aggódjatok, tudni fogjátok! Látni és érezni és hallani fogjátok, mit hogyan cselekedjetek és szóljatok! De ne kapkodjatok és ne a saját erőtökre támaszkodjatok! Én ott vagyok veletek és szólok, mondani fogom. És higgyetek az ajándékokban. Az egyháznak, Krisztus testének adtam azokat. Vegyétek őket fel, a tiétek és erősödjetek meg bennük. Ott vannak mindannyiótok életében az ajándékok, csak kezdjétek el használni és én veletek leszek, támogatlak benneteket csodákkal és jelekkel az én nevem által! De ne dobjátok gyöngyeiteket a disznók elé! Nem mindenki értékeli az én ajándékaimat. Hamarosan eljövök és mindenkit meglátogatok, csak élj értem és az Atyáért, ne magadért! Én és az Atya egy vagyunk, legyetek ti is egyek, hogy megtudja a világ, hogy az Atya elküldte a Fiát! Ne a világi dolgokkal törődjetek, hanem elsősorban keressetek engem és az én országomat. Meglátjátok, olyan csodákat fogtok megtapasztalni, mint még soha. Csak bízzatok! Én jövök!”

Honnan tudjuk, hogy az új természet ott van valaki bensejében, szellemében?

Ez kívülről nem látszik, de vannak külső megnyilvánulásai: Elsősorban krisztusi, ahogyan krisztus élt, járt a földön, az mind jellemzi az új természetet.

De van egy egyértelmű jele annak, hogy ott van az az új természet:

2Kor 5:17 Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, … (tehát, aki Krisztusban van, már benne van az új természet)

Mit jelent Krisztusban lenni?

Róma 6:11 Így tekintsétek ti is magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.

Róma 8:2 mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.

1János 2:6 aki azt mondja, hogy Őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.

Amikor meghal az ember a bűnnek, akkor kerül be Krisztusba.

Mikor halunk meg a bűnnek?

Amikor elismerjük, hogy bűnösök vagyunk, elfogadjuk Krisztus ajándékát, az áldozatát és elhatározzuk, hogy újat kezdünk (egy bűn nélkülit) és ez az elhatározásunk megnyilvánul a vízkeresztségben.

János 3:5 Bizony, bizony mondom neked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába.

Ezért van óriási jelentősége a vízkeresztségnek!!

Egy régebbi látomásomat írom le, ami elsőre lehet, hogy furcsának tűnik, de mivel azonnal megkaptam a magyarázatát is, ezért tudom, hogy az Úrtól volt.

Egy hatalmas nagy épületet láttam. Nagyon magas is volt és nagyon széles is. Közben ezt hallottam: Babilon. Babilon falai leomlanak. (Megbüntetem Bélt Babilonban, és kihúzom szájából, amit lenyelt és többé nem tódulnak hozzá a népek, és Babilon kőfala is ledől. Jöjj ki onnan, én népem! Mentse lelkét mindenki az Úr haragjának tüze elől! (Jer 51:44-45))

Akarom, hogy tudja meg a népem, Babilon hamarosan leomlik. Azután a Földet láttam meg, amint az egyik része óriási területen ég. Mintha forró láva folyna végig a felületén. Teljes sötétség, csak a láva piroslik ki egy kicsit. „Segítsetek!” Ez a kiáltás kétértelmű és mind a két értelme igaz. Egyrészt az emberek kiabálnak, hogy segítsenek nekik, másrészt Isten, és arra kér/parancsol, hogy segítsünk. A látomás tovább folytatódott: egy idilli kis tópartot láttam meg. Egy biciklit láttam egy fűzfa tövében egy pad mellett, de embereket egyáltalán nem. És akkor balról megláttam, hogy árad ez a fekete folyam és mindent elpusztít. A nap is elhalványult, szürke lett az egész ég. Én teljes biztonságban voltam, ahogy ezt az egészet szemléltem, de tudtam, azért nem látok embereket, mert próbálnak elmenekülni. A fekete folyam eltűnt, újra megláttam a tópartot, de most az egész teljesen kopár és feketésszürke volt. A pad még mindig ott állt, de szétégett, viszont mégsem porladt el. De minden teljesen használhatatlanná vált. Az volt bennem, hogy menjek el jobbra és keressem meg az embereket, de valahogy azt éreztem, hogy nincs értelme. Ekkor balról a füstben embereket láttam meg. Vidámak voltak, szép színes ruhában. Egy család, de az átlag családnál többen voltak. Azt éreztem, hogy rájuk kellett várnom, hogy együtt induljunk el az emberek keresésére. Ekkor hirtelen egy havas tájat láttam meg. Egyetlen hölgyet láttam sétálni sapkában, kesztyűben. Kiáltottam neki, hogy meneküljön, de úgy tűnt, ő teljes biztonságban érzi magát. Ekkor jött az áradat és elsöpörte őt. (Belül azt éreztem, hogy ez a hölgy a hamis egyházat jelképezte. Biztonságban érzi magát, ezért nem hallgat a figyelmeztetésre.)

Egy újabb képet láttam meg, egy befagyott tavat, amin egy léken keresztül kezek nyúltak ki. Azonnal mentem, hogy segítsek. Kiemeltem a kezekhez tartozó testeket, akik egy henger alakú jégtömbbe voltak fagyva. Átöleltem őket és Isten szeretete felolvasztotta a jeget, így élve maradtak. (Ezt a jégtömböt nem is én emeltem ki, hanem egy daru-szerű szerkezet, de mégis azt éreztem, hogy én emelem ki őket. Természetfeletti beavatkozás nélkül ilyen nem lehetséges.) Ekkor egy kisfiút láttam meg, aki nagyon be volt öltözve. Kapucnis téli kabátja alól alig látszott ki az arca. Hatalmas kesztyűit igazgatta, mert egy biciklire akart felszállni. De akkor meglátott egy üléssel rendelkező rollert és arra szállt fel. Kiabáltam utána, hogy várjon, de azt mondta, nem várhat, mert itt nagyon hideg van, de én a hidegből semmit nem érzékeltem. A fiú még csak hátra sem akart nézni, nem gondolta, hogy felőlem bármiféle segítség jöhet, inkább ment tovább a semmibe, a bizonytalanba. Teljesen azt gondolta, hogy ő jobban tudja és hajtotta valami a semmibe.

Ezután egy kukázó nénit láttam meg. Valami fekete kis táskát talált, azt szemlélgette. Ahogy meglátott engem, félteni kezdte a táskát, magához ölelte és el is fordult tőlem.

Értelmezés: ezek az emberek különböző embertípusokat szimbolizálnak. Mindegyikőjük segítségre szorul, de csak azoknak az embereknek tudtam segíteni, akik már majdnem meghaltak, ők már bármiféle segítségbe belekapaszkodtak volna, de egyedül Isten ereje és szeretete tudta őket megmenteni. A kisfiú viszont az egyháztól nem akar elfogadni segítséget, bizalmatlan felé. A néni pedig az anyagi javait féltette. Attól tartott, hogy az egyház kihasználja őt anyagilag.

(Atyám, kérlek add, hogy az igazi egyház hírneve visszaálljon, hogy a kívülvalók tudják, hogy meg lehet benne bízni, mert ő tényleg Hozzád tartozik.)

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy másokkal is megosszam azokat az üzeneteket, látásokat, kijelentéseket, amelyeket az Úrtól kaptam. Az ötlet - úgy gondolom - nem tőlem pattant ki, hanem Szent Szellem indított erre, mivel olyan üzeneteket is kapok, amelyek Krisztus testével kapcsolatosak.

Akkor kezdjük is el: 

„Mondd meg a népemnek, hogy elég volt az ide-oda ugrándozásból. Most már meg kell álljatok stabilan, erősen a kősziklán!”

Látomás: Egy erkélyen álló személy szemein keresztül láttam a Földet, mint egy király, aki harcra készül és felméri a terepet. Azt kereste, hol csillannak fel a fények, Isten fiainak fényei. Kik azok, akik hajlandóak megjelenni, hiszen ez a világ már sóvárogva várja a fiak megjelenését. (Róma 8:19) De ne féljünk, nem vagyunk egyedül, sosem vagyunk egyedül. Jézus és Drága Szent Szellem ott van velünk. Látják a harcainkat, az aggodalmainkat, hogy milyen hiányosságokat veszünk észre magunkban, amik miatt nem merünk megjelenni, kiállni. De tudjátok meg, hogy a világmindenség Ura, a Királyok Királya van velünk, Ő szüntelen minket néz, nem veszi le a tekintetét rólunk és azonnal ott van, ha segítségre van szükségünk. Csak bízzunk Benne! Mi is szüntelen lássuk Őt magunk előtt, mint győztes harcost, mint seregek Urát, mint szerelmes Vőlegényt, aki készül vissza a menyasszonyáért. Nemcsak a te szíveden van nyomás, hogy mikor lesz ennek vége, mikor tér már vissza, hanem Ő is várja már. De azokra a csecsemőkre is tekint, akik szellemi értelemben még csak most születnek meg.

Sajnos nem sok fény villan fel a Földről. Égjünk tűzben az Úrért, tegyünk félre minden akadályt, minden megkörnyékező bűnt! (Zsidó 12:1) Az Uraknak Ura szent, éljünk mi is szentségben!

„Vajon mennyi idő van még hátra?" Ne ezt kérdezgessétek! Ti csak várjátok Őt hűséggel! Készüljetek!”

Ekkor újra becsuktam a szemem, de szinte egy pillanat alatt elszunnyadtam, de ez egy természetfeletti elszunnyadás volt.

„Ilyen állapotban van most még az egyház: szunnyadozik, a világ el akarja altatni, de ne engedjük, imádkozzunk egymásért! Jézus nem fog felrázni minket, mi rázzuk ki magunkat a porból!

Éljetek a mában, ne a holnapban vagy a tegnapban!”

Majd egy újabb látomás jelent meg előttem: Mintha egy sötét múzeumban lettem volna, aminek a közepén egy nagy világító gömb állt, a Föld. Ez volt az egyedüli fényforrás. Jézus odament a gömbhöz, megsimította, majd felém jött. Ahogy egyre közelebb ért hozzám, azt láttam, hogy én rácsok mögött vagyok. Rám mosolygott és azt mondta, hogy a börtönajtók nyitva vannak. Kijöttem a cellából, odamentem Hozzá és csak imádtam Őt. De meglepődtem azon, hogy Ő is sötétségben van, nem világít, csak a gömb. Imádkozni kezdtem, hogy az emberek lássák Őt igaz valójában, dicsőségében. Elkezdett fényleni az arca. Elindult azon a folyosón, ahol az én cellám is volt és sorba megmutatta mindenkinek, hogy a börtönajtók már nyitva vannak. Ahogy kijöttek az emberek, elkezdték Őt követni. Én is ezt tettem. Kövessük Őt, Aki megszabadít minden börtönből!