Ma reggel, amikor imádkoztam, szó szerint Júda oroszlánja jött el értem, hogy elvigyen magával mennyei helyekre. Felültem a hátára és pillanatok alatt azon a csodálatos helyen találtam magam, ahol Jézus szokott az Atyával beszélgetni. Jézus most mint oroszlán ült a padon, ott volt az Atya is és Szent Szellem is eljött. Annyira csodálatos volt, hogy elkezdtem sírni, hogy ez mennyire jó. De ekkor az Atya lenyugtatott, hogy most ezt ne csináljam. Látszott, hogy komoly dolgokról akar beszélni. Jézushoz fordult és azt mondta Neki: „Hamarosan indulhatsz.” Jézus felugrott, hogy már indulna is, de az Atya szólt Neki, hogy még nem most, de legyen készen. Az oroszlán minden porcikája arra koncentrált, hogy bármikor indulhat. Ezért Ő most nem is tudott velem lenni. „Akkor én most mit csináljak?” - kérdeztem. Te most tanulj, Szent Szellem fog most veled menni. Így elindultam Szent Szellemmel. Furcsa volt most Jézus nélkül menni. Megláttam egy csodálatosan fénylő vízesést. Nagyon magas volt, de nem volt túl széles. Annyira csillogott, hogy megkérdeztem Szent Szellemtől, miért ilyen. „Azért, mert a szentség angyala áll a tetején.” Azonnal oda akartam menni hozzá. Felmentünk és szinte sóvárogva kértem, hogy adjon magából valamit, mert nagyon vágyom arra, hogy szentségben, tisztaságban járjak. Adott egy tollat a szárnyából. Annyira örültem neki. Ekkor megláttam egy embert fehér ruhában, aki leszegett fejjel mászkált. Odamentem hozzá. Éreztem, hogy oda kell adjam neki ezt a tollat. Nagyon nem akartam, mert annyira hálás voltam, hogy kaptam valamit a szentség angyalától. De végül is odaadtam. Ahogy megfogta és a hasa tájékára tette, mintha egy csomó minden kiment volna belőle.
„Most pedig tanítani fogsz.” - mondta Szent Szellem. „De hát én most tanulok, nem tanítok.” „De azzal is tanulsz.” Bementünk egy terembe. Oldalt láttam azt a termet, ami Jézus egyik kedvenc helye, ahol az ellenség fegyvereit tartja.
Gyerekek vártak engem, hogy tanítsam őket. Ott volt Ábel és Dóri is, a meg nem született ikerpárunk. „Anya, ma te fogsz tanítani?”- kérdezték. Olyan lelkesek voltak. Arról kérdeztek, hogy milyen a földi élet. Ugyanis ők még nem tapasztalták. „Sokmindenben hasonlít a mennyhez, csak itt minden sokkal szebb, sokkal tisztább, szeretettel van tele, a föld pedig sötét, piszkos, bűnnel teli, de Isten gyermekei körül nagyobb világosság, szeretet van. A földön is Isten teremtett mindent, csak megromlottak a dolgok.” Ilyenekről beszélgettünk. Majd odajöttek hozzám, megdicsértek, hogy milyen jó volt, megöleltek, majd elmentek, mert bejött az Atya. Ő is megdicsért. Zavaromban nem is tudtam, hogy mit mondjak. „Tényleg jó volt.” - nyugtatott meg. „Hoztam neked valamit”- váltott témát. Elővett egy vállfán függő fidres-fodros ruhát. Az igazat megvallva, nem igazán tetszett. Ezt észre is vette rajtam. „Nem tetszik? Örülök, hogy nem tetszik, mert nem is a tiéd.” és akkor elővett egy gyönyörű menyasszonyi ruhát. Hirtelen rajtam termett. „Gyönyörű vagy benne!” Még egy fátyol is került a fejemre. „Adok még valamit!” és egy diadémot helyezett a fejemre. Azonnal le akartam venni, hogy lábai elé tegyem. De nem engedte. „Erre most nincs szükség!” Végigmért és éreztem, hogy gyönyörködik bennem, mint Fia esküvőjére készülő Apuka. Majd hirtelen nagyon sokan lettünk. Mindannyian ilyen gyönyörű menyasszonyi ruhában. Ekkor megjelent a Vőlegény. Nagyon izgatottnak tűnt. Rajta is menyegzői ruha volt. Ekkor egy láncot helyezett a nyakamba, amin egy jegygyűrű volt. „Hamarosan felveheted!”
Az Úr készül a visszajövetelére, készül magához venni menyasszonyát. A menyegző már készen vár. TE kész vagy?
